Jellegzetesen sajtkészítő vidékeknek tekinthetők azok a területek, ahol az éghajlat természetes legelőknek, a takarmánynyövényeknek kedvez, bőséges és egyenletesen elosztott csapadékkal.

Ezen a téren első helyen állnak a mérsékelt égöv vidékei, köztünk hazánk is. Itt különbséget kell tenni még a hegyi és a sík vidékek között is, más jellegű sajtok készülnek a fentiekben említett területeken, északon elsősorban a karakteres hosszan érlelet félkemény illetve kemény sajtok készíthetők, míg az alföldi területeken szikes savanykás legelőterületekből adódóan inkább friss lágy sajtok és félpuha sajtok készíthetők, de ezen területek kemény sajtok gyártására is alkalmasak.

A sajtkészítés szempontjából a legkedvezőbbek a magas hegyvidékek és a Golf-áram által befolyásolt sík vidékek. Nem véletlen, hogy ezekben az országokban a tejgazdaság, és ennek keretében a sajtipar korán kifejlődött, és igen nagy fokot ért el.

Hazánkban a XVIII. század végéig elsősorban juhtejből készítettek őseink tejtermékeket, sajtokat. Majd ezek után elkezdődött a tejtermelő tehenek tejéből készült termékek készítése, a XIX. század elején sajtiparunk felszálló ágba került, de a külföldi sajtmesterek bevándorlásával s ezen sajtműhelyek monopol helyzetteremtésével sajtiparunk visszaszorult.

Ezután Magyarországon főként tömegsajtok gyártása folyt, így a minőségi, eredeti, speciális termékek nem alakultak ki, a trdícionális sajtkészítési technológiák már csak csíráiban léteznek.